Nagyon élménygazdag volt az elmúlt hétvége, melyet mint ahogy terveztem Londonban töltöttem Melcsivel. A jó idő szerencsére kitartott és a betegségből is sikerült többé-kevésbé kilábalnom, így kifejezetten szépnek igérkezett a hétvége. Szombaton a hajnali indulás a késői lefekvés miatt sajnos meghiusult, de 8kor azért útra keltünk. Nehezen értünk le Londonba, mivel egy útlezárásba is belefutottunk sajnos. Utána pedig rossz irányt követve egy órai keserves dugóban állás után átjutottunk London észak-nyugati részéből az észak-keletibe, a cél pedig a belváros lett volna. Hamar rájöttünk h bár hétvége van, kocsival nagyon lassan lehet csak közlekedni, így az első metrómegállónál leraktuk az autót és 10 perc alatt bemetróztunk a Picadilly-hez. Eddigre már hihetetlenül meleg lett az idő, 30 fok volt és tűzött a nap egész késő délutánig, még jó h rövid nadrágban mentünk.
Már első nap sikerült végig járni a nevezetes helyek legtöbbjét, és készítettünk rengeteg képet -a két nap alatt összesen 600at. Be nem mentünk - az óriáskerék kivételével sehova, az majd egy következő látogatás programja lesz. Mivel a nevezetes dolgok a belvárosban pár száz méterrel vannak egymástól, így percről percre bukkannak fel a világ talán leghíresebb nevezetességei, ami igen csak izgalmas élmény volt. Így jutottunk el pár óra leforgása alatt az első napon a Picadilly-térhez, majd a St James Park-hoz, a Trafalgar-térre, majd bepillantottunk a Downing Street-re. Innen 100 méteres séta után már a Temze partján találtuk magunkat, szemben a 136 méter magas óriáskerékkel - aminek London Eye a neve, jobbra tőlünk pedig a Big Ben tornya magasodott, a mögötte elhelyezkedő Westmister Apátsággal. Fantaszikus élmény volt ezeket felfedezni, de eddigre már elég zavaróvá vált London egyik legnagyobb hátránya, a hihetetlenül nagy tömeg. Mindenhol. Mint ha folyamatosan egy utcai fesztivál kellős közepén lenne az ember. Hát de sebaj, egyszer kibirja az ember. Itt a parlamenttel szemben ettünk egy gyors uzsit a mekiben, pontosabban egy Big Mac-et a Big Ben előtt - amit szellemesen egy foto is megörökít. Délután még mielőtt Nyunyival összefutottunk volna, megnéztük a London Bridge-et, a Tower Bridge-et és a Londni Towert is körbejártuk, szóval elég sűrű nap volt. Nyunyival visszametróztunk a kocsihoz és elintultunk a belvároson át Dettihez. Közben még meg akartunk állni egy kicsit a Temze partján hogy megnézzük a londoni éjszaka fényeit, viszont 20 perc után feladtam a parkolóhely keresést, így maradt a nézelődés a kocsiból, mármint inkább csak a többieknek, mert nekem azért inkább a közlekedésre kellett figyelnem többet. Sietni is kellett már Dettihez, mert ekkor hívott, h az alattuk levő reggelig tartó szülinapi bulit rendez, amire meghívott minket is. Szóval megérkeztünk fáradtan, gyorsan felcuccoltunk, felfújtuk a kétszemélyes gumimartacot és már húztunk is le a buliba. Nagyon szimpatikus kis csapat volt, szinte csak lengyelekkel. Ők viszont az itteni lengyel ismerőseimmel ellentétben kifejezetten jól beszéltek angolul, legalábbis a többség. Nagyon vendégszeretőek voltak, nem csak inni, enni is kaptunk bőven. Hihetetlen. Kicsit táncoltunk is, aztán viszont Melcsivel nekünk menni kellett, mivel másnapra már megvolt a jegyünk az óriáskerékre, és még a nagy tömeg előtt fel akartunk rá menni. Szóval szűk öt óra alvás jutott az éjszakából - közben még be kellett engednem a később feljövő Dettit és a buli végéig maradó - és csak a takarításkor feljövő Nyunyit is, aki annyira belehuzott a buliba, h az ajtóban még el is esett.
Szóval reggel 9kor búcsúzkodás és irány az óriáskerék. Fantasztikus időt fogtunk ki, felhőmentes szikrázó napsütéssel. Nagyon szép élmény volt, a kerékről tényleg belátni az egész várost és nagyon szép képeket is lehet csinálni. A fél órás kör után nagyon kellett sietnünk a Buckingham Palotához, h nehogy lemaradjunk az őrségváltásról. A nap eddigre már érezhetően perzselt, így eldöntöttük h a nap legmelegebb részét a közeli Hide és Green parkban fogjuk tölten, lehetőleg árnyékos vagy félig napos helyen. Ennek ellenére azért az arcom és a karom kicsit lepirult, ami azóta szerencsére bebarnult, szóval összességében jó volt. A parkokba rengeteg ember jött ki, napozni, pihenni, fagyizni, sétálni, görkorcsolyázni vagy éppen beszélgetni. Egész késő délutánig itt voltunk, 5kor viszont összefutottunk Nyunyival h megmutassa a Szent Paul katedrálist és az üzleti negyedet, ahol egyben ő is dolgozik. Majd ugy döntöttünk h már nem várjuk meg a besötétedést - mint ahogy korábban terveztük, hanem hamarabb elindulunk haza. Kifele Londonból hihetetlen módon egyszer sem tévedtünk el, viszont az állandó nagy forgalom miatt - mely helyenként dugót jelentett - így is jó 1 óra alatt értünk ki. Az autópályán már nem volt gond, így éjjfélre otthon is voltunk. Lefekvés után nem nagyon kellett altatni egymást...
Összességében nagyon szép volt, rengeteteg jó élményt gyűjtöttem. Persze Londonnak is megvannak a maga hátrányai, amit persze már előre ismertem. Hihetetlenül nagy a tömeg mindenhol, autóval a közlekedés nehézkes, a metró kicsi és nagyon meleg van benne, a levegő meg tele van szmoggal. Szóval jó munkahelyek ide, drága sportkocsi-hegyek oda, én továbbra sem vágyom Londonba, túristaként viszont még biztosan visszamegyek, mert szép.
A rengeteg képből nehéz volt válogatni, a képek kommentálásához pedig már végképp nincs energiám. Azért a legtöbbje kitalálható hol készült. Jó szórakozást!!
Feri
