Egy kicsit megcsúsztam a blog frissitésével, de higgyétek el nem a lustaság miatt. Látogatót kaptam ugyanis egy hosszú hétvégére, péntek estétől szerda délig Melcsi társaságát élvezhettem. Vele még az MPK-nál ismerkedtünk meg, pár honapig kollégék voltunk. Szoval bár Barát is hazament szombat reggel Magyarországra egy hétre, a ház mégsem lett kihalt, a hosszú hétvége pedig kifejezetten eseménydúsra sikeredett. Anglia nyugati partját vettük leginkább célba, a föbb városok pedig melyeket jobban megismertünk: Liverpool, Southport és Blackpool volt. Mindhárom kikötőváros és túrisztikai központ is egyben. Liverpool leginkább a Beatlesről és focicsapatáról hires, Blackpool pedig egy-az-egyben egy mini Las Vegas. A tengetparton fut végig a főút, mely tele van, pubokkal, discokkal, kaszinókkal, vidámparkokkal, nyerőgépes játéktermekkel, vizi vidámparkkal stb. Bár most egy februári hétfő kora délután - amikor ott jártunk - a nagy forgalmat leszámitva nem volt nagy élet a szorakozóvárosban, viszont még igy is érezni lehetett h a nyári estéken milyen nyüzsgés lehet az utcákon. Meg is fogadtuk, h nyáron mindenképp visszanézünk.
Liverpoolban végre eljutottam a liverpooli stadionhoz, ami viszont egy vicc a hirnevéhez képest. Eleve alig van kitáblázva, teljesen körbe van véve lakóházakkal és ezáltal alig lehet megtalálni, ráadásul jóval kisebb is, mint a manchesteri United Stadion. Viszont pár képet azért mindenképp készitettünk.
Southportban pedig kisétáltunk egy kb 300-400 méter hosszú mólóra, ami alól érdekes módon az apály miatt hiányzott a viz. Kicsit átverve éreztük magunka e miatt, mivel amikor lenéztünk embereket láttunk tenger helyett, de azért ez is emlékezetes hely marad.
Lentebb az egyik képen majd találtok egy megfeneklett és oldalára dölt tengerjáró hajót, az a kép Blackpoolban készült és nem tudjuk pontosan mit szimbólizál. Valószinüleg pár nappal korábban futott zátonyra, vagy sodródott ki, mert az út mentén rengeteg autó állt, és a zord idő ellenére mindenki a mi példánkat követve rohant a partra fényképezni a ritka látványt.
Az öt nap folyamán csak felsorolás szinten voltunk még többek között mókusokat etetni az egyik hozzánk közeli parkban, szarvasokat keresni az igy télen elég kihalt szarvasparkban Manchester határában, palacsintát és karajt sütni kicsiny konyhánkban, shoppingolni a Trafford Centerben és bowlingozni a volt munkahelyemen. Igen, otthagyom a bowling club-ot, igy bő 8 hónap után már épp ideje volt. Az Aldiban kezdek jövő hétfőn, mely egy német szupermarkethálózat és Magyarországon ha jól tudom idén nyitja első üzleteit. Érdekes felvételi volt, szinte semmi konkrétum, általános, sokszor barátokra és családra vonatkozó kérdésekkel. Biztos voltam benne, h nem vesznek majd fel. Jött is a levél két nappal később h nem sikerült az interjú, aztán másnap reggel meg a telefon, h mégis fölvennének. Érdekes mindesetre, de tegnap már eláirtam a szerződést igy a munka már tuti. Általános áruházi munaktárs leszek egy kisebb méretű szupermarketüzletben, tőlünk kb 20 percre kocsival. Bár az csak a szerződés aláirása után delült ki számomra, h a kasszában is kell dolgozni, de annyira azért nem lehet bonyolult, ha más üzletekben sok lengyel is el tudja látni ugyaezt a munkát. Egyébként ebben a boltban csak angolok dolgoznak, szám szerint hatan, akik közül ketten managerek. És ahogy ebből is látszik, meg ahogy mondták is van karrier lehetőség, minden kb harmadik, negyedik ember manager a boltok kis mérete miatt. Ráadásul már az elején is megkapok közel 8 fontot óránként a bonusszal együtt. Viszont az elején csak heti 20, később átlag heti 30 órát tudok majd dolgozni. A csomagolót egyértelmű h megtartom, azért is mert szeretem, meg azért is, mert fura lenne 55 órás hetek után 30 órás heteket nyomni.
Szóval hétfőn kezdődik a tréning, majd irom az első tapasztalatokat.
Üdv mindenkinek
Feri
