2009. szeptember 5., szombat

2009. augusztus 14., péntek

És végül újra itt vagyok Angliában, sajnos véget ért a nagy nyári nyaralás. Nagyon jól sikerült összességében, szívesen maradtam volna még legalább két hetet otthon. Korfu tényleg nagyon szép sziget, bártan ajánlom mindenkinek, viszont a nagy meleg miatt nekem inkább túlélőtúrára emlékeztetett. Pedig adva volt minden a remek időtöltéshez, béreltünk robogókat meg qvadokat melyekkel bejártuk az egész szigetet, minden nap másik tengerparton fürödtünk, szép szállásunk volt és jó kis csapat is jött össze. Első két nap még minden szép és jó volt, utána viszont 2 napig napszúrásom volt, majd újabb két napig beállt a nyakam is a nagy melegtől, meg lehet részben a sok motorozástól is, bár szerintem sokkal inkább a melegtől. Mindenesetre vicces volt a többiek számára h mindig egész testből forogtam, nem csak nyakból. Aztán az utolsó napra úgy néz ki sikerült akklimatizálódnom, megszüntek a bajaim – kár h ilyen későn. Mindenesetre az is érdekes volt, h a nagy melegben nem tudtam rendesen gondolkozni, folyton csak az árnyékot kerestem meg azt h hol tudok egy kicsit ledőlni, h elmúljon a fejfájásom. Persze árnyékban is olyan volt az idő a forró homok miatt, mint ha a sütőben ültem volna. Jó a többiek biztosan máshogy élték meg a dolgokat, de én már eléggé elszoktam a nagy hőségtől.
Utána otthon már enyhülésnek számított a 30 fok, nem is volt semmi bajom. Voltunk Melcsivel és Pittáékkal strandon, Melcsivel színházban, étteremben, barátoknál és persze sokat otthon, kihasználtuk még azt a pár rövidke napot. Hát igen, mindenhol eszik jókat az ember, de a legjobbakat azért mégis csak otthon…
Ahogy visszajöttem másnap egy újonnan nyílt Aldiban kezdtem el dolgozni. Vicces, mert kb 300 méterre van a pizzériától, ahol futárkodok. Egyébként mint minden új bolt ez is gyönyörű, tágas és minden benne vadi új, szóval élmény benne dolgozni. Persze azért hozzá is kell szokni az új rendszerekhez, meg az új munkatársakhoz, bár jópárukkal már dolgoztam együtt. Még egy szűk hónap és jön Melcsi, illetve költözünk az újépítésű lakásba Gabiékkal együtt. Remélem minden a tervek szerint alakul majd, már nagyon várom.
És ott majd lesz már internetünk is, de azért igyekszem még előtte is frissíteni.

2009. július 4., szombat

Skócia

A skóciai nyaralás a várakozásainknak megfelelően nagyon jól sikerült. Úgy gondolom az időt is sikerült kifogni – több nap is volt h bántuk h nem működik az autó légkondija – és a programokat is sikerült jól összeállítani, amiket akartunk azok közül szinte mindent sikerült megnézni. Persze Skócia kifogyhatatlan a régi kastélyokból, erődítményekből, természeti kincsekből és túraútvonalakból.
Évinek és nekem az egész nyaralás egy fél nappal előbb indult mint a többieknek, mivel neki az utolsó pillanatban foglaltunk csak repjegyet, egész addig úgy volt h ő nem tud jönni. Ide Manchesterbe jött a gépe kedd estére és másnap reggel 8kor indultunk is fel Glasgowba felvenni a többieket. Persze ha már ott mentünk el mellette, akkor megálltunk h megnézzük Hadrianus hires falát. A képek kicsit lejjebb lesznek és ezúttal nem ömlesztve hanem rendszerezve h melyik hol készült.
Kora délután vettük fel Anyuékat és Melcsit a prestwick-i reptéren, Glasgowtól mintegy 60 kilóméterre délre a tengerparton. Gyönyörű napos utuk volt már a repülőn is. A jó időt kihasználva nem rögtön a szállásra mentünk, hanem végigcsorogtunk a tengerparton, sokszor meg-meg állva kicsit gyönyörködni és fényképezni. Az ebédet is itt fogysztottuk el otthonról érkezett finom friss rántotthús és zöldség formájában. Hú de finom volt.. Majd irány Glasgow belvárosa, főtér, városháza, toronyóra, végül a Primark. Otóbbiba már épp h zárás előtt sikerült beesni és mivel mindenképp akartunk itt több mindent venni, így eldöntöttük h a másnapi programot itt kezdjük.
Este későn értünk a szállásra, ami egyébként minden nap ezután így volt, és reggel mindig 6.30kor már keltünk is h minél jobban kihasználjuk az időt. Az év leghosszabb napjait fogtuk pont ki, ami azt jelenti itt h este 10 fele kezd el sötétedni, de igazából még fél 11ig lehet látni, és reggel meg már kel a nap 5kor vagy még korábban – ez utóbbi részt én értelem szerűen mindig átaludtam. Szóval minden nap már 7 előtt lent voltunk a hotel étkező részében h elfogyasszuk a reggelinket és 8kor legtöbbször már indultunk is utunkra.
Csütörtökön tehát a reggeli Primark után először a Loch Lomond-hoz mentünk. Loch azt jelenti h tó, tehát a Lomond-tóhoz mentünk, ami az egyik legnagyobb és legbarátságosabb tó Skóciában. Majd a nap második felét az Inverary Kastély felfedezésével töltöttük. Az idefele vezető úton már kaptunk egy kis ízelítőt a Highland gyönyörű természeti kincseiből, nevezetesen az óriási hegyekből és a völgyekben található tavakból. Ezeket az uti képeket az Út Fort William-be bejegyzés alá raktam, mivel másnap oda mentünk és nagyrész ugyanazon a vidéken keltünk át újra. Az Inverary Kastélyról annyit jegyeznék csak meg, h jelenleg is magánkézben van, csak egy része látogatható a többi részét lakják. Ez a kastély szerintem kicsit kilóg a többi közül, sokkal jobban hasonlít a franciaországi Loire menti kastélyokra, mint a többi skót kastélyra, persze attól még gyönyörű.
Péntekre vállaltuk be a kirándulás leghosszabb napját, felmentünk először Fort William-be – ami tök hires város, de nagyon nincs benne semmi látnivaló, az út viszont tényleg gyönyörű ide. Majd innen mentünk fel az Eileen Donan Kastélyhoz, mely talán a fekvéséből kifolyólag a legszebb skót kastély. Ha kézbe veszünk egy skót utikönyvet akkor nagy a valószínűsége h a borítóján ezt a kastélyt látjuk. Az egész egy szigeten fekszik, melyet egy gyalogos kőhíd köt csak össze a szárazfölddel. Itt forgatták a Hegylakó című filemt – ahogy Zsoltitól megtudtuk. Egyébként az egész kastélyerődöt a két világháború között építették újjá teljes egészében az eredeti terveknek megfelelően 20 év alatt. Így a hangulata megmaradt a régi és nagyon jó állapotban is van. A nap végén pedig megnéztük a híres nevezetes Loch Ness-t, vagyis a Ness-tavat, amit otthon hibásan fordítva mindenki Lochnessi-tóként ismer. Hát kicsit csalódtunk, mert egy-két a tó felől érkező sejtelmes hörgést és bőgést leszámítava nem láttunk semmiféle szörnyet. A tó partjára egyáltalán nem lehetett lemenni azon a szakaszon ahol mi autóztuk (a tó felét bejártuk) – egy helyet kivéve, ahol egy régi erődítmény romjai álltak. Ezt nem szerettük volna megnézni, így csak fentről a domboldalból csináltunk néhány pazar képet. Kicsit azért hiányérzetünk volt hazafele, kicsit többet vártunk ettől a hires tótól. Nagyon fáradtan értünk a nap végén a hotelbe a 600 kilóméteres útról.
Másnap reggel megérkeztek Sepiék és miután becsekkoltak a hotelbe indultunk is Edinburgh-ba. Sajnos ezen a napon kivételesen egy kicsit esős időt fogtunk ki. Az Edinburgh-i Kastély az őrségváltást leszámítva sajnos csalódás volt: tömeg, kevés látnivaló, drága belépő és eső. Sajnos ez Sepiéknek el is vette a kedvét, így ők váratlanul el is mentek haza, pedig a szállásuk is már ki volt fizetve. Alig h elváltunk mi lesétáltunk az egyik patinas épülethez. Itt nagy rendőri biztosítást észleltünk, így egyiküket megkérdeztem h mégis kit várnak, mire ez a nagy felhajtás? A rendőr elmosolyodott és azt mondta h a királynőt. És mikor jön? – kérdem. Mindjárt – jött a válasz. Hát nem egész másfél perc múlva el is gurult előttünk egy Maybach-hal ami mint tudjuk a világ egyik legdrágább limuzinja. Barátságosan integetett mi meg visszaintegettünk, hát ennyi volt a nagy találkozás, de legalább láttuk. Jó élmény marad mindenesetre.
Vasárnap St Andrews tengerparti várost vettük célba. Itt állt régen Anglia legnagyobb temploma, ami a 13 században épült. Sajons pár száz éve leégett, majd az épület megmaradt kövekinek nagy részéből a helyiek mólót építettek. Mindenesetre a templom és a közeli erőd romjainak a köpékori hangulata nagyon jól átjött, nekem ez a hely nagyon tetszett, itt mindek követ sokszáz évvel ezelőtt raktak oda, ahol ma is van.
Utána Drummand Kastély kertjét szerettük volna megnézni, viszont mire odaértünk pont bezárt, így ez a program másnapra maradt. Helyette Falkirkbe mentünk, ahol megnéztük működés közben a nagy vírforgatót. Ez annyira nem látványos fényképen, így erről nem raktam fel képeket. A vízforgató lényege h zsilip helyett építették, egy zsilipnél jóval nagyobb szintkülönbségeket képesösszekötni, a hajókat vizzel együtt emeli illetve süllyeszti le és állítólag a kiegyensúlyozás miatt minimális energiát fogyaszt.
Utolsó napunkra, hétfőre jutott a kirándulás legszebb programja – persze ezt előre még nem tudtuk. Először a Blair Kastély néztük meg kívül belül a kerttel együtt. Ez a legnagyobb skót kastély, gyönyörű volt. Majd záró programként megnéztük a már említett Drummond Kastély kerjét, mely a legszebb kerttel rendelkezik a skót kastélyok közül. Azt hiszem a képek magukért beszélnek lent, nem szabad kihagyni ezt a 400 éves francia kertet, nagyon ritkán látni ennyire szépet. Ez volt a skót kirándulásunk megkoronázása. Hazafele még kipróbáltuk a híres English breakfast-et, ami pirítósból, tojásból, kolbászból, baconból és panírozott sült krumpliból áll. Ha van tradícionális angol étel, akkor legyen ez az és ne a fish and chips, annyira izlett mindannyiunknak h bármikor máskor szívesen ennénk ilyet, nagyon ízletes.
Kedd reggel korán elhagytuk szeretett kis szállodánkat és gyorsan legurultunk Manchesterbe, h még a repülőút előtt gyorsan tudjanak venni Apuék és Évi néhány dolgot a sportboltban. Felejthetetlen hét volt, gyönyörű helyeken jártunk és minden úgy jött össze ahogy azt szerettük volna. Most vissza a hétköznapokba 1 hónapra, majd irány Magyarország és Korfu 1-1 hétre!! Jó képnézegetést, kb 70et töltöttem fel, a lap alján a régebbi bejegyzésekre kattintva jön be a többi, mivel 3 oldalra fért csak rá az egész.

Hadrianus fala





A tengerparton Glasgow környékén