2007. szeptember 11., kedd

Baratek megerkeztek

És végre eljött a nagy nap, rohanás a buszhoz, épp hogy elcsíptem. Öt órán át zötyögtünk Londonig, míg végre lerakott a Viktória Station-nél a belváros szívében. Szűk egy órám maradt arra, h felfedezzem a nevezetességeket, így csak tényleg a legközelebbi dolgokat tudtam megnézni. Úgy mint a Buckingham Palotát, a Hyde-Parkot, a Green-Parkot és még pár jól mutató szobrot, emlékművet és utcát. Aztán már indultunk is tovább Doverbe. A doveri kikötő sokkal nagyobb annál mint amilyennek elképzeltem. A kompról nekem mindig a nagymarosi komp jut eszembe ami egy nagy fuvarral akár 15 autót is képes átvinni a túloldalra. Itt nem tudom mennyi volt az annyi de kb 15 percet kellett várnom a Barátékra mire felbukkantak a kompról lekígyózó kocsisorban. Végül is gond nélkül megtaláltuk egymást egy távoli kisvárosban ahol előtte még egyikünk sem járt. Jó fáradtan érkeztek, mert az addig tartó kb 1500 kilóméteres utat megállás nélkül tették meg a felváltva vezetve.
Sokat nem is beszéltünk hanem inkább indulunk is az 500 kilóméteres útra Manchesterbe. A vezetés csak az első fél órában volt szokatlan, aztán viszont teljesen megszoktam az új környezetet. A sok biciklizés azért nagyban hozzájárult ahhoz hogy megtanuljam az új forgalmat, így másnak is ezt javaslom mielőtt autót vezetne itt. Az úton annyi élmény és történetet kellett megosztanunk egymással – ami az elmúlt hónapokban elmaradt – hogy el is néztük a Londoni körgyűrűre a rácsatlakozást. Mire észbe kaptunk már javában a londoni forgatagban kavarogtunk és mivel nem tudtuk hirtelen hogyan merre tovább, betértünk egy McDonald’s-ba enni néhány sajtburgert a nagy ijedségre. Jóllakottan az esti szürkületben valahogy sikerült visszakeveredni a körgyűrűre, amiről mindenképp érdemes pár sort veletek is megosztanom. Körgyűrűről igazából mindannyiunknak az otthoni M0-ás jut az eszébe, a kis szűk vacak veszélyes sávjaival és a végig 80as korlátozással. Itt a sávok kb másfélszer olyan szélesek és a biztonság kedvéért helyenként 6-ot is raknak egymás mellé az egyik irányba és 6-ot a másik irányba is. Szóval néha ugy éreztem magam, mint ha egy repülőtéren vezetnék. Úgy is ott mentünk el a Londoni reptér mellett, ami ugye a világ legforgalmasabbja. Azért akkor én is nagyot néztem, amikor egyszerre három gép készült a leszállásra és közben már fordult rá a negyedik is az ívre. Meg amikor a Barát megszólalt hátul hogy a körgyűrűn megyünk vagy egy órát, szóval akkor is azt hittem először h viccel. Igaz h majd egy fél kört kellett megtennünk, de 130-cal tudtunk menni végig. Tényleg kb egy óra volt, iszonyat nagy az a körgyűrű.
Végül is még egy apró eltévedéssel együtt kb éjjel 1-re értünk Manchesterbe, mondanom sem kell h jó fáradtan. Másnap pedig mindannyiunkra munka várt. Még egyszer leírom, h egyértelmű legyen, nem elírás: mindannyiunkra. Azt már írtam, h egy ember tud kezdeni a csomagolóban, hát úgy alakult, h mindketten már első nap dolgoztak. Norbi reggel 10kor kezdett, Baráttal pedig az esti műszakban asszisztáltunk. Szóval úgy néz ki nagy szerencséjük van, jókor érkeztek jó helyre, mert másnap és harmadnap is együtt dolgoztunk és erre a hétre is kaptak fejenként 3-3 műszakot. Ez a kevéske munka éppen arra lesz elég, h itt ingyen éljenek, és közben nyugodtan tudjanak munkát keresni. Mondtam már múlt héten is, h úri dolguk van.
Egyebként amióta itt vannak, nekem is az van. Kocsival járok minden nap mindenhova, most egy laptopon írom a nappalinkban ezt a levelet és nem a könyvtárban, együtt dolgozunk a csomagolóban és még sorolhatnám. Nagyon jó hangulatot is csináltak, rengeteget hülyéskedünk, nevetünk, poénkodunk.
Szombat este munka után csinálunk is egy kis otthoni iszogatást, amiben két lengyel csajszi is partnerünk volt a csomagolóból. Erről is készült néhány kép, melyeket lejjebb lehet megtekinteni. Nem volt hosszú a buli, éjjel 3kor kezdtük és reggel 10kor már ágyban is voltunk…
A többi képen London nevezetességei láthatóak, úgy mint a Buckingham Palace, az előtte lévő szökőkút és szobor. Megörökítettem azt is, h milyen komoly védelem van a palota körül. A gyönyörű arany színű patinás kapu a Green Park bejárata, a beton kapu pedig a Hyde Park határát jelöli ki. A többi képen megmondom őszintén nem tudom pontosan mi látható, de jól nézett ki ezért lekattintottam őket is. Ha esetleg valaki tudja, akkor a megjegyzés rovatban oszthatna nekünk egy kis észt. Ezt előre is köszönöm.
Boka is megvan még egyébként, él és virul. Nem is csoda, mivel minden nap svédasztalos ebéd várja a Shel-nél. Legtöbbször még otthonra is hoz ezt-azt, de ez veszélyes, mert itt hamar eltűnnek a finom falatok. Változatlanul állítom h remek kaják vannak itt. Ma is még zárás előtt beugrottunk a grillcsirkéshez, ahol zárás előtt mindig kb fél áron van minden. Hatalmasat kajáltunk a kocsiban a jól befűszerezett, pirosra sütött, olajjal átitatott és még meleg sült csirkecombból valamint a kicsontozott színhúsokból. Hú de jó volt, hamarosan majd meg is kéne ismételni. Remélem akinek jó a képzelőereje most egy kicsit éhesebb lett…
Szóval Bokára visszatérve most még a kéthetes bevezető tréningen vesz részt, utána pedig az egyik munkatárs mellett fog dolgozni, vagy inkább tanulni. Önállóan az első egy hónap után fog elkezdeni dolgozni. Minden nap mostanában 8ra megy, szóval 6kor kel. Szerintem ez az amit a legkevésbé szeret a munkájában. Na meg az utazást. Jó egy óra az út a munkahelyre és vissza sem kevesebb, még jó h legalább fizeti a cég a bérletét.
Baráték pedig egyelőre az adminisztratív munkák fergetegében járnak, kell nyitniuk bankszámlát, be kell regisztrálniuk magukat a céghez, internetet kell megrendelniük, időpontot kell kérnünk a TB kártya kiváltásához szükséges interjúra, Norbinak ki kell váltani az angol jogsit, be kell jelentkezniük a suliba, mert szeretnének ők is angolt tanulni stb. Aztán ha ezek megvannak, akkor ki kell szórniuk egy halom önéletrajzot és jelentkezési lapot, h legyen fő állású munkájuk. Rövid időn belül valószínűleg elkezdünk konditerembe is járni, mert ma az egyik magyar srác megmutatott egy nagyon korrekt kis helyet. Jó gépek, normális ügyfelek és korrekt ár mely mely a helyet jellemzi, ráadásul utóbbi tartalmazza a szaunát és az uszodát is. Sőt még van az épületen belül rengeteg műfüves focipálya, így még lehet h ha lesz rá idő ezzel is megpróbálkozunk.
Szóval a napok hosszúak és zsúfoltak, mint mindig. Egy hét múlva megírom h mi fért bele az elkövetkező 168 órába. Szóval akkor óra indul, gyerünk!
Feri